Bármennyire is szeretnék közel lenni hozzád, még nem lehet. Hiányzol. Minden pillanatban azok a csodálatos emlékek jutnak az eszembe, amik veled és velem történtek. Próbálok másra figyelni ,próbálom lefoglalni magam ,de egyszerűen képtelen vagyok rá. Az érzés ,hogy vagy nekem fantasztikus. Tudom ,hogy hamarosan újra együtt leszünk ,mégis fáj, hogy ennyire messze kell lennünk egymástól. Kimondhatatlanul várom azt a percet, amikor átlépek a kapun és meglátjuk egymást.. (L) Milliószor gondolok azokra a pillanatokra amiket együtt töltöttünk. Az első találkozás.. Az első várva várt ölelés.. A sok séta.. Az édes nevetésed.. ..ahogyan rám néztél ..A filmezések:$...mind-mind annyira hiányzik. A kis bolondozásod, mert mindig megnevettetsz és mindig boldoggá teszel. Te elfeledtetted velem azt a sok rosszat ,ami eddig történt. Neked köszönhetem ,hogy boldog vagyok. Te vagy az aki megtanított igazán szeretni és bízni. Te segítettél abban ,hogy magabiztosabb legyek. És ezt köszönöm Neked. A legjobb ami eddig történt velem ,hogy akkor, azon a napon megismertelek. Soha nem felejtem el azt a napot. És annyi véletlennek köszönhető ez az egész ,hogy néha még most is alig tudom elhinni. Az ,hogy most Rólad írok boldogsággal tölt el, mert hiába a távolság..az én egyetlen szerelmem vagy:$ Annyira várom ,hogy megvalósuljon az "Álmom".. ami remélem a tiéd is. És tudom ,hogy csodás lesz.Szeretlek mindennél jobban.
