Voltál-e már szerelmes? De boldog is voltál? Vagy viszonzatlan volt? Most is az vagy? Boldogok vagytok? Vagy reménytelenül szereted?
Körbenéztem. Párok. Szerelmesek. Boldogok. ÉLNEK. Magamra néztem. És mit látok. Élettelen, kedvtelen és szomorú. Talán még fiatal vagyok. Van még időm. Természetesen van..DE attól most is lehetnék boldog. Mások azok. Másokat irigyelek.
Elgondolkoztam azon milyen ha szeret valaki . Akit te is szeretsz. És nemtudom. Elképzelni sem tudom. És azt sem tudom elképzelni ,hogy ez valamikor velem megfog történni. Most talán nevetsz. Vagy megértesz. Nemtudom. Csak azt tudom ,hogy rossz érzés.
Van akire számíthatsz. Van aki ott van van veled és átölel. Megcsókol. Szeret.
Sokszor álmodozom arról ,hogy átélem énis. Hogy nem csalódok .
De most csak a blog marad. Itt elmondom mi a problémám. Valaki elolvassa. Valaki kinevet és valaki együtt érez. Teljesen mindegy. Csak jó ezt így elmondani. Nem jó elfolytani az érzéseket. Legalábbis nekem.
Még úgy érzem betelik a pohár és le kell valakin vezetnem.
Anna. Ma úgy éreztem baj lesz. Egyikönk se boldog. És mivel máson nem tudjuk.. hajlamosak lennénk egymáson levezetni. De nem akarom. Mert szeretlek. És igazából akkor jöttem rá mennyire is mikor újra kibékültünk. Rájöttem mennyit jelent nekem ez a lány. Mert hiába vannak nézeteltérések. Ő megért. Ha zenéről van szó. Ha az életről. Nem is vagyok annyira szerencsétlen. Hiszen vagy te. Aki ha szar is a kedvem megnevettet. Őrült. Sírni tudnánk de együtt mégis nevetünk. Remélem mindig itt leszel nekem. És énis neked. Mert tényleg nem akarlak elveszíteni .:( 
