Lehetetlen. Ilyen a világon nincs. Életem hátralévő részét nem kívánom így tölteni. De mégis így kell??? És mikor tudatosult bennem eme tény , csak elbamultam. Talán nem is rossz ötlet. Így legalább nem figyelek semmire. Mint mikor egy tanuló elbamul az érdekfeszítő irodalom.png)
órán, úgy énis elbamulhatok egész életem leforgásáig. Talán akkor nem kéne arra gondolnom ,hogy hogy lesz a holnap. Akkor nem kéne azon rágodnóm mitévő legyek.
Pereg az idő. És ahogy telik egyre balszerencsésebb minden. És olyan gyorsan teszi ezt ,hogy már tényleg emlékezetemben sehol nem találok egy halvány fényt sem arról mikor nem voltam az.
