Nos, ilyen is ritkán fordul elő.. 1 nap 2 bejegyzés, de most ilyenem van. Mivel ez egy "énblog" ,írok a terveimről ,amit szeretek elmesélni,megosztani másokkal.
Egyre közelebb vagyok ahhoz ,hogy teljesüljön sok sok vágyam.
Hamarosan már nem leszek Magyarországon. Mert igen, sok hitetlenkedőnek csalódást kell okoznom, valóban kiköltözök Angliába. Amit nem is várnék annyira, ha az én Drágám nem élne ott:] És így ,hogy együtt leszünk a lehető legjobban várom.
Sajnos azt kell mondanom nem szeretek itt élni. De úgy gondolom rajtam kívül sok ember gondolja így. Szép országunk van. Büszkék lehetünk sok tehetséges magyarra ,akik képviselik kis hazánkat, akár sportban vagy egyéb másban. Viszont ami itt van.. az iszonyatos. Most nem arra gondolok ,hogy nincs összetartás bennünk, hanem az egész gazdasági helyzetről, a megélhetésről, a lehetőségekről. Mert ez itt egyenlő a 0-val. Sajnos.
A legtöbben arra hajtanak ,hogy felvegyék őket egyetemre, főiskolára, legyen 3 diplomájuk , mert az ugye megél majd.. Ebben nem vagyok olyan biztos. Hiába vagy tanult, művelt mert munkalehetőség nem sok van. Lehet vitatkozni .Nekem nem áll szándékomban , nem is az volt a célom ,hogy ezzel megbántsak bárkit is, de én így gondolom.
Persze ha kifogod , szerencsés vagy..jó életed lesz..Mégis ott a sok DE..!
Szóval én szeretnék kint élni, ha úgy alakul talán nem is jövök haza. Ha sikerül elvégzem a fodrászatot , esetleg még a piercer-kedés is összejöhetne. Ez a 2 dolog amit szívből csinálnék. Nem tudnám elképzelni magam egy irodában , kosztümben a főnöknek jópofizva, mert ez nem én vagyok. A saját főnököm akarok lenni, a saját beosztásom szerint intézve a dolgokat. Ha vége a napnak, jó kedvvel hazamenni, nem kikészülve, nem undorral otthagyva a munkahelyemet, hanem vidáman , hogy igen.. szerencsésnek mondhatom magam ,mert élvezem amit csinálok. Ilyennek képzelem el a jövőmet. Ebben látok értelmet, úgy akarok előre nézni ,hogy várjam mindazt amit elterveztem. Céltudatos vagyok és ebből nem fogok engedni.
Amit persze megelőz még az iskola, ami nagy küzdelem saját magammal, ugyanis amilyen céltudatos vagyok olyan makacs is. Érettségi.. Ha ezen túl leszek akkora súly esik le a vállamról ,hogy az hihetetlen. Nem is azzal van a bajom ,hogy érettségi mert igenis tanuljunk, művelődjünk.. DE! Mint már oly sokszor kifejtettem , annyi értelmetlen dolgot belénk akarnak verni.. amit 2 nap múlva úgyis elfelejtünk .. Még mindig ez a problémám. Valahogy nagyobb kedvem lenne olyat tanulni, aminek hasznát is vehetjük életünk során. Oké legyen meg mindenből az a bizonyos szint. Legyen fogalmunk a világ dolgairól, a matekról, az irodalomról, a történelemről ,mert igen ,ezek fontosak. DE könyörgöm!! Aminek semmi értelme, semmitmondó azt mért kell kötelezővé tenni? Ezeket a kérdéseket igazából magamnak teszem fel, mert 1 úgyse hallgatja meg senki, másrészt ahány ember annyi vélemény. Nekem ez a meglátásom ,és néha felháborodva nézek a füzetembe ,hogy na ezt mi a sz*rnak?:)
Egyébként szerintem egyértelmű ,hogy most mi vár rám.:) 5 tantárgy ..amikből dolgozat várható..:D De neki is esek.. mert ez a kötelességem.:] A kötelesség.. Jólvan .. Nem fárasztom magam, sem mást aki esetleg olvas ,azzal ,hogy holnapra mit tartok fontosnak és mit értelmetlennek:P
Mindenkinek leckében gazdag szép délutánt/estét kívánok:D!!
